Jaj, nem mondtam nektek, de egy gyáva nyúl vagyok! Úgy gondoltam, nem számolnék le, mert mi van, ha  még sincs kolbászból a kerítés kint sem, és 25 év mégiscsak 25 év, ez már érzelmi alapon működik nálam. Hanem fizetés nélküli szabadság. 1 évre. Gazdasági kakiban van a világ, Mo és a mi kis tőkés társaságunk is, gondoltam, hogy pont jókor jön majd az én kérésem, megkönnyítem őket 1 évnyi bérem kifizetésétől.

 Sajnos, nem kaptam. Fizetésnélküli szabit. 1 hónap maximum. Nesze! Dilemma.

 Felmondok, kiimegyek, család – édes, egyetlen párocskám és szintén egyszülött fiam – marad, valahogy kibírom, hazajövök egy év múlva és nincs állásom. Összegyűjtött pénz elmegy. Vagy kintmaradok és továbbra is külön élünk.

Vagy! Kiveszek 1 hónap fizetésnélkülit, kiveszem az éves szabadságomat, meg még nem tudom mit, aztán … elmegyek betegre, itthoni betegre, kintről, …

 Újra át kell értékelnem.