Nos, ez könnyebb, mint gondoltam! Csuda-klassz dolog fent látni az írásodat a neten! :)

Elfelejtettem megemlíteni, előzetes információk alapján és angol nyelvtudásom hiányosságából kiindulva: segédmunka, szobaaasszony, takarító, és társai munkakör volt a megpályázandó állás. Viszont. Habár magasabb összeg folyt volna be, mint az itthoni keresetem, hoooóóó, miazhogy! viszont drága az élet Angliába, és azon túl, hogy fenntartom magam kint, legalább az itthoni bérem másfélszeresét illenék hazaküldeni, különben minek az egész! Na, ez egy szállodai takarítói vagy mosogatói munkakörrel nem jönne össze. Így örömmel fedeztem fel, hogy létezik olyan munkakör, hogy ilyen carer, meg olyan carer, helyenként alapfokú (többnyire társalgási szintű) nyelvtudás szükségeltetik. Na, megpróbáltam, és láss csodát,  ritka kivételek egyike (vagyis hárman voltak), visszahívtak, miszerint egy előzetes nyelvi felmérésre van szükség - a munkaközvetítő által - aztán, ha azon átmegyek, jöhet közvetlenül a munkáltatói interjú decemberben, ANGOL nyelven, mivel hogy magyarul nem tudnak!

Nos, egyeztettünk időpontot, amikor is a nyelvtanáruk felhív és felméri a júz of inglis-emet. Na, ez arra volt jó, hogy előtte szétizgultam magam, még az alapokat is elfelejtettem. Mire megcsörrent a telefon, ha a kolléganőm nem szól rám, hogy mi lesz már, vegyem fel, kinyomom, csakhogy megússzam. Hogy nyugodtan tudjunk beszélni, felmentem a tetőre, gondoltam ott legalább egyedül vagyok. Nos egy gyár közepén a tető – liftházzal megspékelve – nem éppen arról híres, hogy csendes lenne. Alig értettem amit kérdezett, ráadásul annyira izgultam, hogy oltári baromságokat mondtam. 5 éve tanulom az angolt. „I have been learning for 5 years OLD.” meg ilyen ökörségek. Sikítottam magamban. Ugyanez volt szóbeli nyelvvizsga előtt is, tartottunk egy próbanyelvvizsgát, minden az igazinak megfelelő, csak éppen nem élesben. EGY SZÓT NEM NYÖGTEM KI! A nevemet sem! Azt mondta az igazgató, hogy jó titkosügynök lennék, mivel az ellenség egy szót nem húzna ki belőlem :) 

(De végül is, az igazi egy eredeti angol fazon előtt zaljott és egész jól elbeszélgettünk egy negyedóráig.)

Visszatérve a nyelvi felmérésre, leírtam magamban ezt a lehetőséget, annál is inkább, mivel nem jeleztek vissza. (aztán  igen, kaptam is időpontot, de anyagi és egyéb sztrájk körülmények miatt nem tudtam elmenni .)

Nos, a másik munkaközvetítőnél ugyanez volt a helyzet, onnan is ígérték, hogy este – nyugodt körülmények között – felhívnak. A családot kizártam és életveszélyesen megfenyegettem őket, hogyha be mernek jönni, vagy bármely módon megzavarnak, semmilyen esélyük nem marad a túlélésre. … és nem hívtak, csak másnap a munkahelyemen, amikor gyorsan fel is mérték a nyelvtudásomat, mely alkalommal agyonparázás nélkül egész jóra sikeredett. Így kaptam is egy időpontot az angol cég személyes interjújára, így a para kezdődhetett előlről.

A para napja:

Csodálatosan nyugodt voltam, középszintű angol nyelvtudás szükségeltetik, nekem olyanom meg úgysincs, de legalább szokom az állásinterjút, úgysem voltam még ilyenen. Mint már korábban említettem, életemben egy munkahelyem volt, a jelenlegi, 25 éve itt dolgozom, soha nem kellett felvételiznem.

Szóval, az esélytelenek nyugalmával ültem kint a pamlagon, egy lakás volt berendezve irodának, a nappaliban kellett várakozni, és egy üvegajtó választott el a menny és pokoltól, - gondoltam, a végén majd eldöntöm, melyik - és irigykedve néztem az előttem interjúvolt lányt, aki számomra pörfiktnek tűnő kommunikációval adta elő magát. Kint ült mellettem  élete párja, aki nem magyar anyanyelvű. Hja, így könnyű! Amikor kijött, kezében a szerződéssel, pláne, hogy irígyeltem. Aztán eljött a pillanat, bebocsájtást nyertem! 2+1 végtelenül kedves angol idősebb és az 1 fiatal hölgy kérdezgetett, de nem úgy ám, ahogy hallottam, hogy itthon történik egy felvétel, miszerint mindenféle pszichológiai kérdéseknek alávetik az embert, végtelenül családias hangulatban, látszott rajtuk, hogy a legjobbat akarják, családról, életről, angliai munkavégzésről, az ápolói munkáról, hogy Anglia melyik részén szeretnék dolgozni (na ez jó kérdés! Tenger mellett, zöld övezetben, ha lehet, a természethez közel, de közel legyen, lehetőleg gyalog elérhető egy nagy város, legyen rengeteg látnivaló, ja és egy magánhelikopter :)

Megkérdezték, hogy mikor tudnék kezdeni, én mondtam, hogy februárban. Megköszönték, hogy voltam olyan aranyos és vettem a fáradságot és elmentem az interjúra és a kezembe nyomták az ELŐSZERZŐDÉST!!!

FELVETTEK! Van állásom Angliában! Care assistant, idősgondozó, valahol a 300 otthon egyikében! És fizetik a kiutazást, az első havi szállást, a kaukciót, és a munkábajárást és az ebédet!

Az utána következő 1 órás eufórikus hangulatban ne kérdezzétek, hogy jutottam el hazáig, bár az egy külön bejegyzést megérdemelne, a sztrájk miatt a 2 órás útból 5 és félóra lett, de nem számított, semmi sem számított, oly boldogsággal töltött el a sikeres interjú! Köszönöm nektek 2+1 angol hölgyek!