Rég nem írtam. Ezt a blogot angliai beszámolónak szántam, de még mindig itthon vagyok. Ezért is nem törtem magam különösebben.

Ma jelzett vissza az angol cég, hogy a papírjaim rendben vannak, mikor utazok? Megállapodtunk február utolsó hetében, a napja még kérdéses.

Azt hittem, ijesztőbb lesz. Hogy innentől kezdve nincs visszaút, és őrületesen begyulladok. Végülis csak egy kicsit gyulladtam be. Még nem érzem a súlyát.

Nem akarom elkiabálni, de a cégemnél is jól alakulnak a dolgok - őrület, hogy ilyet mondok! - van remény a végkielégítésre. Ma jelentették be, hogy a jelenlegi létszám 20 %-át elbocsájtják. Ez nálunk nagyon-nagy szám. Beleborzongok, ha belegondolok, hogy hány család lehetetlenedik el. Mi ennél ügyesebbek voltunk. Mi két kereset mellett MEGCSINÁLTUK :)

Nos, röviden ennyi. Remélem legközelebb már kintről írok.

Szép estét mindenkinek!

Üdv.

KikiGirl